Két éve váratlan intenzitással bénította meg az országot a tavaszi tél, mely a Rábaközt sem kerülte el. Sokan maradtak a helyi lakosok közül is a közeli utakon, ám akadtak bőven, akik szerencsétlenebbül járva, otthonuktól több száz kilométerre akadtak el kisgyermekeikkel.

Remélhetőleg az idei ’nem volt’ tél végleges búcsúztatására, valamint emlékezetül előkerestem egy magyarul nem beszélő, ám magyarul köszönni szándékozó gyermekes családapa levelét.

Köszönet Mindenkinek, aki a mentésben és kiszolgálásban segített, valamint a Lakosságnak a kialakult helyzet nehézségei ellenére tanúsított türelméért.

Tuba Erik

„Kívánok jó napot.

Remélem, hogy még visszaemlékeznek reánk. Márcziusban 2013 nagy problémába kerültünk hóvihar elért és tűzojtók segédtek. Aztán éjjel magukhoz vittek.

Egész családom nevébe szeretnék szívből nagyon megköszönni. Igazán sokat nekünk segítettek, maguk nélkül nem tudom a családom átélte-e volna.

Maguk ezt megtették hejettem.

Nagy adósnak érzem magamat. Életünket megvédték. Nagyon becsülöm amit mi iránt megtettek, maguk nélkül át nem éltük volna.

Köszönjük a sok ételt, italt, remek gondozást, átmeneti informálásáért ide mihozzánk.

Akkor nem voltam képes revansolni, azért legalább ma fogadják ezt a kis ajándékot és üdvözletet Csehországból.

Igazán nagy adósnak érzem magam és képes vagyok maguk iránt bármit megtenni.

Hogyha útjuk volna Csehországba, szívesen meglátjuk, és ha véletlenül probléma van segítek. Avagy Opava közelébe jutnának, szívesen befogadom, bebiztositom a lakalást és a többit.

Nagyon becsülöm magukat, örökre jó barátok maradnak életünk megvédője.

Mégegyszer nagy köszönet mindenért.

Itt kapcsolat rám nézve, és ha Csehországba jönnek MUSZÁJNAK jelentkezni és találkozunk.

Még alázatosan megkérném kapcsolatot magukra, telefont, címet, nevet.

                                                                Köszönöm. C. J.”